Annyi pozitív véleményt olavstam róla, meg a SzJG is tetszett, úgyhogy azt gondoltam ez is jó lesz. Így is lett, egyáltalán nem csalódtam Laurában. Mondjuk nem tudom, hogy az én hibám, vagy nem, de véltem felfedezni némi hasonlóságot az előző könyveivel. Napsi belső tuljdonságai Virágra emlékeztettek. Zsófi egy kicsit Renis volt, bár a Bábel főszereplője sokkal spontánabb, vagányabb volt, leginkább csak a szerelmi megnyilvánulásai (és balféksége) emlékeztettek rá. Szasza egy kicsit Cortez, Abdul pedig Dave-Zsolti keverék volt. A szereplők nevein először meglepődtem (Napsi, Abdul, Szasza, Hipó), de aztán megbarátkoztam velük, sőt a végére el sem tudtam elképzelni máshogy őket.
SPOILER
Már az elején gondoltam, hogy valami lesz Kolos és Zsófi, vagy Szasza és Zsófi között. Amikor az rész volt, mikor Szasza és Zsófi egymás mellett feküdtek a sátorban, Abdul horkolt és a fiú megszorította a lány kezét, akkor már sejtettem valamit, de amikor Szasza szájon puszilta Zsófit az álesküvőn, akkor már tudtam, hogy lesz köztük valami. És tényleg lett, nem is értem Zsófi hogy nem vett észre semmit.
SPOILER VÉGE
A könyvet szülinapomra kaptam(31-én volt) és már ki is olvastam. Laura hozta a szintjét, a jól bevált szóhasználattal (semmi durva káromkodás és hasonlók) és a vicces részekkel (amiből volt bőven). Az is teszett, hogy Zsófi a blogjára posztol, nagyon közvetlen volt az olvasóival, ami szintén szimpatikussá tette. A szereplők között nem volt konkrét kedvencem, mindegyik a maga módján szerethető volt (még Boldizsár is).
Összeségében nagyon tetszett a könyv, sőt megkockáztatnám, hogy még a Szent Johanna Giminél is jobb volt. A szereplők jól ki voltak találva, a könyv minden percét élveztem. 5/5
Dorothy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése